A kollégium Közlekedj okosan! pályázatában a kerékpáros csoport egyik tagja lehettem a Bán úti tagintézményben. Nagyon jók voltak a bicikli túrák, ahol Csirke tanár úr ment elől, Túri tanár úr pedig hátul zárta a sort. Jól éreztem magamat, szerintem a többiek is jól szórakoztak.

Az egyik decemberi túrán, amikor elindultunk visszafelé a Széchenyi lakótelepről, már erősen szürkület volt. Hirtelen megállítottak a rendőrök. Meglepődtünk az igazoltatáson. Megnézték, hogy minden rendben van-e a biciklikkel. Sajnos nem mindegyiken égett a lámpa, de nagyon elnézőek voltak a rendőrök, mert akkor derült ki, hogy Mikulásnap van, ezért krampusszal jöttek. Szerencsére tanár úr kivágta magát azzal, hogy éppen teszteljük a bicókat, azt vizsgáljuk, milyen hiányosságok vannak rajtuk. Ennek aztán így már nagyon megörültek, még ajándékokat is osztogattak. Fényvisszaverő mellényt és pattintós fényvisszaverő pántokat, kis csokikat. Voltunk déli, meg északi városkerülő túrákon is. Láttunk egy-két szép dolgot a kerékpárutak mellett.

Tanár úr azt is elmesélte a RepTárnál, hogy 1849. március 5.-én a szolnoki csata reggelén ott a Tisza partján mondta Damjanich tábornok a híres beszédét. Róla mindenki tudta, hogy nem szeret sokat beszélni, de este, amikor megjöttek Tószeg felől és letáboroztak, elterjedt a katonák között, hogy másnap reggel beszédet mond. Reggel aztán csak ennyit mondott a katonáknak, miután kihúzta a kardját, és meglendítette: - Utánam vitézek! - Ezzel indult a szolnoki csata és a császári katonák felett aratott nagy győzelemmel ért véget estére.

Voltunk kenuzni is, ami nagyon tetszett, mert a Zagyva közepéről figyelhettük meg a sétányt, a várost, ahonnan még nem láttuk sose, és áthajóztunk a vasúti híd alatt is. Máskor is szívesen részt vennék ilyen programokon. Köszönöm a lehetőséget!

Csorvási Attila