Falra kerültek Kolozsi Sándor népművelő, középiskolai tanár, ny. főiskolai docens, fotóművész képei „Rezdülések” címmel a Bán úti tagintézmény ebédlő galériáján.

Kolozsi Sándor sokoldalú munkásságát a FIAP (a Fotóművészet Nemzetközi Szövetsége) ESFIAP kitüntetéssel ismerte el. Az Osztrák Fotográfiai Társaság (ÖGPh) is kitüntetéses elismerésben részesítette. Tavaly a szolnoki fotókultúra megalapozásáért és fejlesztéséért Szolnok polgármestere a Szolnokért emlékérem arany fokozatát adományozta számára. Ebben nagy szerepe volt annak is, hogy megalapította és vezette a Jászkun Fotóklubot, a Szolnoki Fotógalériát, ahol 150 kiállítást szervezett. Idén MAFOSZ kitüntetést kapott. A mai napig folytatja a fotórégiségek gyűjtését és kutatását. Éveken át több csoportos kiállítás szereplője volt, majd 2016-ban megnyílt első önálló kiállítása, amit már tucatnyi követett.

A neves vendéget Dian Ildikó szabadidő-szervező mutatta be a Bán úti tagintézmény ebédlőjében, majd a nagyszámú közönség – a kollégisták és a művész barátai, tisztelői – néma csendben hallgatták végig az LGT Mozi című szívbemarkoló dalát, amelyet Holló János kollégánk adott elő, gitáron kísérve magát. A tárlatot Csirke József művelődésszervező- tanár ajánlotta a megjelentek figyelmébe: „Rezdülések. Ezt a címet viseli a kiállítás. Gyönyörű magyar szó, és milyen gyönyörű a magyar nyelv. Moccan, mozdul, rebben, megremeg, csak néhány szinonimája ez a rezdülés szónak. A mozgófilm az adott pillanatok – állóképek – sokaságából építkezik, de ez vice versa is igaz: a szemünk retinájára képformában kivetülő egy-egy pillanatnyi látvány, benyomás, felfedezés, élmény hatására a lelkünk megremeg, megrezdül, s mint egy mozgófilm, egész történetek, utazások, megélt események engram-jai, emléknyom- láncolatai hívódnak elő hirtelen egészen mélyről bennünk, s hatnak érzelmeinkre.” Beszédét Kolozsi Sándortól kölcsönvett gondolatokkal zárta: „Az alkotói folyamat betetőzése természetesen az, ha mások is hasonlóan éreznek, mint én, a képeim megnézésekor, és elnyeri tetszésüket, akkor is, ha nem tartalmaznak világrengető gondolatokat, soha nem látott technikai megoldásokat és nem mások, nem többek, csupán afféle érzelmi rezdülések…”

Befejezésként Bada Ágnes kollégista Aranyosi Ervin: A fénykép örök című versét adta elő, majd Kolozsi Sándor beszélt az utazásai során készült képek létrejöttének körülményeiről, a fotózás szépségeiről és nehézségeiről, valamint további alkotói terveiről.

Cs. J.

Fotók: Kovács Anita