Portyázás az Északi-középhegységben

A Szolnok Városi Kollégium Arany János szakiskolai programjának tanulói egy jutalomutazás keretében a Bükk és a Zemplén történelmi kistájain barangoltak.

Az első izgalmakat az Egri-Bükkalja előszobája, a történelmi Magyarország egyik fontos védőbástyája, Eger várának bejárása jelentette a szakiskolások számára. A várbörtönben egykoron, az 1600-as évek vége felé Thököly Imre is raboskodott. A kézvas, lábvas, más néven béklyó mellett számos középkori kínzás műhelytitkaival ismerkedhettek meg a kollégisták. A kivégzés, a megszégyenítés az akkori élethez tartozott. A vár azért tartogatott még több, kevésbé elborzasztó látnivalót is, mint a 3D mozi, a Hősök terme. Lillafüreden a Szent István-cseppkőbarlang cseppkő-csodái ejtették ámulatba a fiatalokat, majd a vacsorához dúsan terített asztal a Sebesvíz panzióban. A Bükk-fensíkon 640 méter magasan elterülő szálláshely azon túl, hogy kellemes éjszakai pihenést nyújtott, játékszobájával, rendezett környezetével – saját tóval is rendelkezik – az esti időtöltéshez, például az erdei futáshoz is kiváló volt.

Másnap a Felvidék egy jelentős ősi magyar városát, Kassát kerestük fel délelőtt. A városnézésre alaposan felkészült idegenvezetővel indultunk, aki az orsó alakú Főtéren minden jelentősebb épületről – mint az Orbán-torony – részletes információval szolgált, akár csak a Szent Erzsébet-dómról, amit odabent is alaposan körbejártunk, beleértve az altemplomot is, ahol II. Rákóczi Ferenc márványkoporsójánál készítettünk fotókat. A Rodostói ház szoborcsoportjánál koszorút helyzetünk el, majd továbbrobogtunk autóbuszunkkal Zemplén megye Sátoraljaújhelyi kistérségébe, Füzérre, ahol a magyar várak egyik gyöngyszemének számító, szépen helyreállított, vulkáni dombra épített vár alatt ebédeltünk meg egy helyi patinás étteremben. Az 1500-as években két évig a magyar koronát is a füzéri várban őrizték.

Autóbuszos vártúránk következő állomása a sárospataki Rákóczi-vár volt. Az ötszintes Vörös-torony bejárása felért egy kisebb gyalogtúrával, ezért aztán a buszra szállás után elcsendesedett a társaság. Bükki szálláshelyünkre érve már jól esett a vacsora. Utolsó napunk délelőttjén a miskolctapolcai Barlangfürdőbe látogattunk el egy kis lazulásra, majd hazafelé menet ismét kulturális „csemege” következett a Bükk alján, a mezőkövesdi Matyó Múzeum felkeresésével, ahol a Matyó népélet népművészeti remekeivel ismerkedtünk meg. Az 1952-ben megnyílt múzeum több kiállítása is gazdag látnivalóval szolgál. A kisvároson sietősen átutazó turisták gyakran elmennek e patinás kiállítóhely mellett. E sorok írója is töredelmesen bevallja: bizony volt törlesztenivalója e gyűjtemény mostani – diákjaival közös – megtekintésével. A három nap élményei, látnivalói remélhetőleg sokáig megőrződnek tanulóink emlékezetében.

Csirke József