A Szolnok Városi Kollégium Arany János Kollégiumi- Szakközépiskolai Programjának tanulói négynapos, tartalmas horvátországi tanulmányúton jártak. A jutalomutazás kiválasztottjai az Isztriai-félsziget hangulatos üdülővárosait vették célba. A szállás az Opatija melletti Kraljevice nevű településen, a KRK-szigetre vezető viadukt szomszédságában lévő Uvala Scott hotelben volt, amely létesítmény eredetileg munkásszállóként funkcionált.

A viadukt ugyanis 1976-80 között épült. Átadásakor a világ legnagyobb beton ívhídja volt. A híd közúti átvezetése 1430 métert tesz ki. Az ív nyílásmagassága 67 m. Az építkezést a szél is nehezítette. Átlagosan 350 fő dolgozott az építkezésen. Az egykori munkásszállás ma Uvala Scott néven szálloda a híd lábánál. Ebben a hotelben töltöttünk el három éjszakát. Utolsó este egy kis lelkes csoportunk gyalogtúra keretében átsétált az ívhíd hosszabbik felén, ami nagy élmény volt. A hídon külön járdát is építettek a gyalogosoknak.

Pula, Rovinj, Porecs, és a hazafelé vezető úton Zágráb felkeresése igazi kulturális élményzuhatagként érte a kollégistákat. Többek között a Szent Euphemia templom Rovinjban, és a pulai amfiteátrum méreteikkel, és a régi történelmi korokból megmaradt köveivel kápráztatta el a csoportot. Érdekes legenda fűződik a templomhoz: Eufémiát, aki a keresztényüldözések egyik áldozata lett, az oroszlánok elé vetették, de csoda történt, mert semmilyen sérülés nem volt látható rajta. Testét márványszarkofágba helyezték és Konstantinápolyban temették el. 800-ban a szarkofág eltűnt a konstantinápolyi templomból majd egy viharos éjszakán megjelent a rovinji tengerparton. A szarkofágot a templom jobb oldali kápolnájában nézhettük meg. A pulai amfiteátrumot, más néven Arénát Vespasianus császár a Kr. utáni 70-es években építtette a ma látható nagyságúra. A szóbeszéd szerint a császárt a pulai származású szeretője beszélte rá a nagy ívű építkezésre.

Majdnem egy teljes napot szántunk a Plitvicei tavak felkeresésére. A zuhatagok, egymásba folyó tiszta vizű tavak méltó módon kerültek a Világörökség kincsei közé. Az opatijai Riviérán ha nem is volt időnk megfürdeni, de kiadós sétát tehettünk a tengerparti villák között. A fürdőzés sem maradt el, ha szerényebb környezetben is, de a szálláshelyünk alatti öböl strandján erre is volt lehetőség. Csoportunk negyede meg is mártózott a tengerben. A sűrű program ellenére – amely jól elfárasztotta a csoportot – sok-sok élménnyel gazdagodva térhettünk haza a negyedik nap végén.

Cs. J.