Október a gyaloglás hónapja. A Szolnok Városi Kollégium Bán Úti Tagintézményében idén is csatlakoztunk a Világ Gyalogló Napi rendezvényekhez, amelynek lényege: a testmozgás mellett egy kulturális programon kell részt venni. Ezúttal az 1849. március 5-i Szolnoki Csata történetét mutattuk be a fiataloknak, a szolnoki helyszínek egy részét bejárva, hiszen október az Aradi Vértanúk Napja. A RepTár melletti Tisza-parton emlékeztünk először. Innen indult Damjanich seregével támadásra a várost megszállva tartó Karger vezette császári csapatok ellen 1849. március 5-én reggel. Híres, egymondatos lelkesítő beszédét is itt mondta el: "Utánam, fiúk!"

A szolnoki Tisza-hídfőnél is megálltunk, ugyanis a honvédseregek Indóház felőli váratlan előrenyomulása miatt az osztrák Karger feladta a hídfőt, és menekülőre fogta észak felé, a Malomzug irányába. Ekkor a szabaddá vált hídon Vécsey honvéd csapatai benyomultak a városba Szanda felől. Az osztrákok sorsa megpecsételődött! A Damjanich-emlékműnél a Szolnoki Művésztelep előtti parkban még többet időztünk. Itt látható a fehér carrarai márványszobor, amelyet Damjanich János honvédtábornok és katonái emlékére készített Rudnai Béla 1912-ben.

A szobornál koszorúzással és műsorral – versben (Balázs Martin és Polák Ibolya - AJKSZP), prózában (Fátyol Erik, Fátyol László - AJKSZP) – emlékeztünk meg a dicsőséges tavaszi hadjáratot elindító Szolnoki Csatára. Csirke János (AJKSZP) szomorú-lírai, műsorzáró dala (Caramel: Szállok a dallal) kis képzelőerővel még az 1848-49-es forradalomban harcolt és elesett gyerekek emlékét is megidézte a hallgatóság soraiban. (A jászberényi Jász Múzeumban emlékszoba van berendezve a gyermekhősök tiszteletére.) Felnőttesen komoly, szép program kerekedett ki az egykori szolnoki vár tövében, a Tisza-Zagyva folyók torkolatánál ezen a Világ Gyalogló Napon. A program észrevétlenül illeszkedett a kollégiumi tanterv Nemzeti öntudat, hazafias nevelés című témakörébe, azon belül is a közösséghez tartozás - hazaszeretet témájához.

A program tanár segítői voltak: Lőrincz Attila (a babérkoszorút szállította a helyszínre), Túri Gábor (csoportkísérő és fotós), Oláh Gáborné tanárnő (csoportkísérő), Csirke József (program- és műsorszervező).

Csirke József

Fotók: Túri Gábor