Rendhagyó módon zajlott a Bán úti tagintézmény ballagási ünnepsége. Ezúttal nem csak a végzős kollégisták, hanem két meghatározó – sok-sok éven át a tagintézményben dolgozó – kollégiumi tanártól is búcsúztak a távozó és a maradó évfolyamok diákjai. Oláh Gáborné és Túri Gábor nevelőtanárok utolsó teljes tanévüket töltik az intézményben. Buránszki József bensőséges, ünnepélyes beszédében így fogalmazott: „…szeretném megköszönni a Tanárnőnek, hogy rendületlenül levezényelt öt Hungarikum-vetélkedőt, és lelkiismeretesen szervezte a programokat az Életmód-napokon. A csoport, a végzősök, a diákok és a magam nevében köszönöm, köszönjük az éveket, Lívia néni!” „… búcsúzunk a Tanár úrtól, akinél fél 10-kor mindig bezárult a zuhanyzó, és rávette Anita nénit a kosarazásra. … szeretettel és szomorúsággal köszönünk mindent Gábor bácsi.” Tanulságos az is, ahogy saját érzéseiről beszélt a szónok: „Nem arra szeretnék emlékezni, hogy a Szolnok Városi Kollégium diákja voltam. Úgy szeretnék majd visszatekinteni, hogy a Bán úti tagintézményben laktam. A helytől, amitől mindenki elrettentett, most mégis nehéz elválni.” Lőrincz Attila tagintézmény-vezető többek között így búcsúzott a végzősöktől: „ … remélem, ez a számotokra éveken át otthont nyújtó intézmény a benne, értetek dolgozó pedagógusokkal egyetemben beépült a szívetekbe is, hogy csupa jó és élményekben gazdag emléket visztek majd magatokkal a lelketek mélyén, amelyre évek, évtizedek múltán is szívesen gondoltok vissza.”

Kép és szöveg: Cs. J.