A tanulás csak eszköz, de kell a céljainkhoz!

Vége fele közeledik a tanév. Lőrincz Attila kollégiumvezetőt az év közben elért sikerekről és kudarcokról, ennek okairól kérdeztem.

•         Hogyan ítéli meg az eltelt időszakot? Milyen eredmények, sikerek, esetleg kudarcok voltak?

•         A mögöttünk lévő hónapokat alapvetően eredményesnek ítélem meg. Természetesen voltak sikerek és kudarcok egyaránt. Sikerként éltük meg, hogy a tanulmányi eredmény, még ha minimálisan is, de javult. Sikerként éltük meg a bukások számának folyamatos csökkenését, a kollégiumi programok számának, és az azokon való részvétel arányának növekedését. Külön öröm számomra, hogy már olyan intézményi programokon is képviseltetjük magunkat, amelyek néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlenek voltak. Ilyen volt idén a Gyermekváros úton megrendezett matematika verseny, amelyen hat tanulónk vett részt és sikerült a harmadik helyet megszerezniük, de meg kell említeni a Tiszaparti tagintézmény versmondó versenyét is, ahol két tanulónk nagyon szépen helytállt a nem éppen gyenge mezőnyben. Bár siker a bukások számának csökkenése, de kudarc, hogy van! Kudarc, hogy nem tudjuk megértetni a tanulókkal, hogy saját érdekük a tanulás, és minden dolog, amit negatívan élnek meg a kollégiumban, a fejlődésük érdekében van. A kollégium nem csak út a nagybetűs életbe, hanem egyúttal főpróba is. Most, és itt teszik meg az első lépéseket az önállóság felé, most szembesülnek először azzal a ténnyel, hogy tetteikért, azok következményéért maguknak kell vállalni a felelősséget.

•         A tanulók viselkedésében mi okozza a legfőbb problémát?

•         Sajnos a mai fiatalság egy részének értékítélete felborult és ez a kollégiumban is érzékelhető. Nem az a ,,menő’’ aki tanul, aki betartja az írott és íratlan kollégiumi, iskolai, társadalmi szabályokat, hanem az, aki egy perc alatt a legtöbbször ejt ki a száján egy-egy trágár kifejezést. Aki a legrövidebb idő alatt az alkoholmérgezés szintjéig leissza magát, aki már 15 évesen napi egy doboz cigit el tud szívni, vagy bármit tönkre tud tenni. Persze csak olyat, ami nem az övé! Amit a legnagyobb problémának látok, hogy ezt a többség természetesnek tartja. Fontos a család, a tanár értékközvetítése, de a kortársak hatása meghatározó. Egy jó diákközösség nevel, egy rossz eltűr. Úgy érzem, hogy nálunk most kezd egy jó diákközösség kialakulni, amelynek alapját a diákönkormányzat és annak tagjai adják. Nagyon fontos szerepük van a kollégiumban, és nem csak a programok szervezésében, lebonyolításában, hanem a diákok érdekeinek képviseletében. Ha egy tanuló elkövet egy hibát, nekünk azt szankcionálni kell, és nekünk kell szankcionálni! A diákönkormányzatnak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy közösségi cselekedettel ezt a hibát valamelyest kijavítsa.

•         Szeretnek-e tanulni a kollégisták? Mit mutatnak az eredmények?

•         Beszéljek a tanulásról? Őszintén, ki szeret tanulni? Én nem! De az embernek vannak, kellenek, hogy legyenek céljai és azok eléréséhez tanulni kell! Tudatosítani kell a gyerekekben, hogy nem a tanulás a cél, az csak eszköz, hogy elérjék a céljaikat, és ekkor a tanulószoba is kissé más megvilágításba kerül.

•         Akár a következő tanévre is előretekintve, milyen fontosabb feladatok várnak a tanárokra, illetve a diákokra?

•         A feladatunk egyértelmű. Célokat tűzzünk ki közösen a tanulók elé, minden eszközzel támogassuk őket e célok elérésében, miközben teremtsük meg közösen a lehető legjobb feltételeket ahhoz, hogy jól is tudják magukat érezni közben itt a kollégiumban. Ezt kívánom minden diáknak és pedagógusnak egyaránt!

 

Nagy Claudia