Méltósággal emlékeztünk

Beethoven: Egmont nyitányával, az 1956-os forradalom zenei jelképével kezdődött az a kollégiumi megemlékezés, amelynek során Dankó István kollégiumi tanár idézte meg a dicső napokat. „A forradalom végóráiban, a szovjet katonai beavatkozást követően, amikor a Magyar Rádió felfüggesztette adását, e dallamokat sugározta folyamatosan, megszakítás nélkül és egyáltalán nem célzásmentesen, párhuzamba állítva a németalföldi szabadságharchős, Egmont gróf küzdelmét, a pesti srácok élet halál harcával” – utalt a zenemű eredetére ünnepi beszédében a tanár úr. Ezt követően párhuzamba állította az 1848-49-es, valamint az 1956-os forradom hasonlóságait, az időben előbb kitört nemzeti szabadságküzdelem hatását az utóbbira. „A XIX. századi másfél év alatt, míg a XX. századi, két hét leforgását követően bukott el és mindkettőt a muszka taposta vérbe. 1849-ben az orosz lándzsák hegyén, 1956-ban a szovjet tankok lánctalpai alatt vérzett el a magyar forradalmi szabadság” – hangoztatta Dankó István.

„A forradalmaink leverésének sora tetten érhető nemzeti gyásznapjainkon. Október 6. az aradi vértanúk 1849-es kivégzése, november 4.-én, pedig a szovjet hadsereg második bevonulásának emléknapja, amelyeket fekete napokként tart számon a nemzeti emlékezet kalendáriuma” – tette hozzá a szónok. Az ünnepségen jelenlévő kollégisták egy sajátos gondolatmenetre felfűzött, jól felépített, jó előadásmóddal kiegészített beszédet hallhattak. A rendezvényt Váci Mihály: Valami nincs sehol című versének meghallgatásával és a Himnusz eléneklésével zártuk.  

Cs. J.